Budapestet 1990 óta egy Demszky Gábor nevű ember irányítja. Illetve a mögötte álló balliberális tömb, amelynek egy része a homályban marad, másik része pedig a nyílt színi politizálás keretei között az SZDSZ és az MSZP soraiból kerül ki. Azóta eltelt húsz év. Húsz év alatt ezt a gyönyörű fekvésű metropoliszt olyan világvárossá lehetett volna varázsolni, amely a milliós lélekszámú nagyvárosok multikulturális auráját sikeresen ötvözhette volna azzal, hogy Budapest mégiscsak a magyarok fővárosa. Ehelyett ma van egy bűzös, mocskos, veszélyes és élhetetlen nagy lepény itt a Duna két partján, amelyről szinte ordít, hogy nincs igazi gazdája, de van megannyi tolvaja és gazembere. Az ember szíve elfacsarodik, amikor leszáll az este, és a sötétben – amely jótékonyan fedi el a nappali valóságot – pompázik ez a gyönyörű város. Most talán itt az ideje, hogy ne csupán elfacsarodjon a szívünk, de igyekezzünk érdemi változást is elérni a mi fővárosunkért. Budapest ugyanis a miénk, magyaroké.