"Egy vagyok veletek, egy vagyok közületek"

A Magyar Gárdánál több támadást, megpróbáltatást Magyarországon - az úgynevezett legújabb kori „demokráciánkban” - még egyetlenegy szervezetnek sem kellett kiállnia - jelentette ki Vona Gábor, a Jobbik elnöke és a Gárda alapítója szombaton, a budapesti Erzsébet téren, a 2009. július 4-én jogtalanul feloszlatott, erőszakba torkollt békés demonstrációra emlékezve, amely a Bajtársiasság napjaként vonult be Jobbik és a Magyar Gárda történetébe. Vona Gábor úgy fogalmazott: a Magyar Gárda a magyar társadalom immunreakciója.

Az eseményen felszólalt még Murányi Levente és Zagyva György Gyula országgyűlési képviselők, valamint Mészáros István, az Új Magyar Gárda főkapitány-helyettese.

 

Nemzetemet szolgálom!

Az akkori hatalom nem tudta elviselni a Magyar Gárda létét, tevékenységét, melyet mindig is a hazaszeretet és a nemzet iránti tenni akarás jellemzett – mondta Mészáros István, aki hozzátette, a gárdistákat a mai napig jelszavuk szellemisége hatja át: „Nemzetemet szolgálom!” A főkapitány-helyettes szerint a hatalom számára mindig is bántó volt, ha a magyar emberek összefogtak, majd felidézte a három évvel ezelőtti eseményeket, mikor a békésen demonstráló, Erzsébet téren ülő gárdistákat és szimpatizánsokat a rendőrök elhurcolták. Mészáros István hangsúlyozta, pillanatnyilag szét lehet szakítani az összefonódott karokat, a segítő kezeket ki lehet csavarni, de ezek a kezek újra megtalálják egymást és újra összefonódnak. Az Új Magyar Gárda főkapitány-helyettese úgy véli, ez a pillanatnyilag szétszakítható, de soha szét nem választható szellemiség kell, hogy jellemezze a Gárdát, illetve a nemzetet is.

 

A magyar nemzet áldozathozatala

Murányi Levente országgyűlési képviselő, 56-os hős azzal kezdte beszédét, hogy elmesélte, azon kevés Gárda-rendezvények egyike volt a három évvel ezelőtti demonstráció, amelyen nem tudott részt venni. Amikor azonban megtudta, hogy mi történik az Erzsébet téren, úgy és olyan gyorsan ért oda a helyszínre, hogy több százezer forintot nem fizetett be a közlekedésrendészetnek.

Murányinak az Erzsébet téren látottakkal kapcsolatban a „magyar nemzeti áldozathozatal” jelent meg vizuálisan. Az 56-os hős képviselő szerint a Gárda bűne az volt, hogy megpróbált gátat szabni az eszkalálódó cigánybűnözésnek. Murányi Levente bevallotta, csodálja a gárdisták kitartását, akik komoly áldozatot vállalnak Magyarországon egy olyan közegben, amely a nemzeti gondolat ellen van.

 

Összesen 216 hazafit állítottak elő, köztük Vona Gábort, a Gárda alapítóját, a Jobbik elnökét

"Egy vagyok veletek, egy vagyok közületek"

Vona Gábor szerint amikor a Magyar Gárda 2007-be létrejött, akkor a „magyar történelem egyik legmélyebb pontját éltük.” 2007-ben ez az ország külső és belső ellenségektől volt fenyegetve – jelentette ki a Jobbik elnöke, de hozzátette, hogy ez a mai napig így van.

 

A pártelnök emlékeztetett a 2004-es csúfosan megbukott kettős állampolgárságról szóló népszavazásra, ahol arról kellett volna szavazni, hogy „testvérünk-e a testvérünk”, továbbá felidézte Románia uniós tagságának a kérdését, mely esetében igennel szavazott az akkori kormány, „csont nélkül” engedve utat a román uniós csatlakozásnak. Az őszödi beszéd esetében elmondta, megtudtuk, hogy az akkori miniszterelnök a 2006-os választásokat hazugságokkal, „piszkos kis trükkökkel” nyerte meg. Vona szerint ezután jött mindennek a legalja, 2006. október 23-a, az 56’-os forradalom 50. évfordulóján "ismét magyar embereket vertek Budapest utcáin". A Jobbik elnöke szerint sok mindenen túl vagyunk, miközben sokan és sokféle módon törölték bele a lábukat a magyarság számára szent jelképekbe, mint pl. a Gyurcsány-éra alatt az Árpád-házi lobogóba.

Ebben a sötét időszakban jött, fehér ingben, fekete mellényben a Magyar Gárda – mondta a Jobbik elnöke, aki úgy véli, akárki akármit mond, vagy gondol, a Gárda nem más, mint egy immunreakció. - A magyar társadalom immunreakciója volt egy katasztrofális helyzetben. Bebizonyította, hogy érdemesek vagyunk az életre – tette hozzá. Vona Gábor a gárdistáknak kijelentette: „egy vagyok veletek, egy vagyok közületek, csak azért is, akkor is, máskor is és mindig is egy leszek és egy akarok lenni veletek. Egy közületek, mert egy az Istenünk, egy a nemzetünk és egy célunk!” A Jobbik elnöke „Adjon az Isten” köszöntéssel fejezte be beszédét, melyre a jelenlévők „Szebb jövőt” felkiáltással válaszoltak.

 

A Fidesznek "lila gőze" sincs arról, hogy mi folyik vidéken

Zagyva György Gyula országgyűlési képviselő, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke kiemelte, hogy a HVIM a kezdetektől fogva együtt karcolt a Magyar Gárdával. A képviselő szintén felidézte, hogy „gyalázatos módon, brutálisan verték szét a hazafiakat” a rendőrök. Zagyva szerint üldözve vannak azok a gárdisták, illetve hazafiak, akik a nemzet ügyét védik és segítenek, vagy segítenének a rendőrségnek a közbiztonság javításában azon a vidéken, ahol egy átlag fideszes politikusnak „lila gőze” sincsen, hogy mi folyik Borsodban, vagy Nógrádban, valamint, hogy szétlopják a falvakat a cigánybűnözők.

 

A beszédek után a megemlékezés a Szózat és a Székely himnusz közös eléneklésével ért véget.

A Bajtársiasság napja

2009. július 4-én a Magyar Gárda Mozgalom tagjai részt vettek a politikai foglyok igazságáért és a Magyar Gárda betiltása ellen törvényesen bejelentett, békés demonstráción, amely végül erőszakba torkollt. A békés résztvevőket a rendőrség brutálisan feloszlatta. Összesen 216 hazafit állítottak elő, köztük Vona Gábort, a Gárda alapítóját, a Jobbik elnökét. Többen megsérültek a rendőrség kényszerítő intézkedései során. A meghurcolt gárdistákkal szemben több tucat szabálysértési eljárás indult, amelyek többsége azonban felmentéssel végződött.

A Főváros Bíróság 2010 őszén jogerős ítéletében az ombudsmanhoz hasonlóan kimondta, hogy a rendőrségnek nem volt jogalapja a Gárdát két nappal korábban betiltó ítélet ellen tiltakozó, békésen földön ülve demonstrálók oszlatására, illetve előállítására.

 

 

 

 

 

 

Herman István, a Magyar Gárda Fejér megyei, Árpád vérei Zászlóaljának kapitánya testével védte hősiesen Vona Gábort, a Jobbik elnökét, a brutálisan fellépő rendőrség ellen. A gárdakapitányt közvetlen közelről rendkívül erős koncentrációjú könnygázzal fújták le. A bátor férfi egészségi állapota ezt követően romlott meg látványosan és hosszas betegeskedés után 2011. október 22-én elhunyt. Herman István a Magyar Gárda első 56 avatott gárdistáinak egyike volt.

A Legfelsőbb Bíróság a 2011. november 21-i határozatával helyben hagyta a Fővárosi Bíróság döntését, amely kimondta: a rendőrség jogszerűtlenül oszlatta fel 2009. július negyedikén a Magyar Gárda mellett rendezett szolidáris tüntetést.

A gárdisták és hazafiak védelmében kiemelt szerepet játszott Gaudi-Nagy Tamás jogvédő, a Jobbik országgyűlési képviselője. A 2009. július 4-i esemény kiemelten szerepel a 2002 és 2010 között, az állam részéről elkövetett szabadságjogi jogsértéseket vizsgáló, Gaudi-Nagy Tamás által készített és az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottsága által 2010. december 8-án elfogadott részjelentésben.

Az esemény után a Hősök terén is tartottak megemlékezést a Pozsonyi csata emlékére, ahol a záróbeszédet a Jobbik képviselője, Berta Szilvia mondhatta el:

Adjon az Isten!
Kedves Megemlékezők, Bajtársak, Barátaim!

Azt hiszem, méltán mondhatjuk, hogy ma nem lopta a napot a nemzeti oldal . Emlékeztünk ma arra a csatára, amiben őseink kiharcolták a későbbi magyar állam létének jogosultságát. Emlékeztünk ma arra a csatára, melyet látszólag elvesztettünk 2008-ban, ám a felszín alatt, a nem látható, csak belül érezhető világban hatalmas morális győzelmet arattunk. Az ártatlanul elhurcolt és meghurcolt gárdisták áldozata révén a nemzeti oldal sajátos győzelmet arathatott: szinte az ország hördült fel méltatlankodásában, és már-már nemzetként viselkedett. És felvettük ma a harcot a népirtás egyik formájával szemben is: a deviancia nyílt terjesztése ellen.

Összegezhetjük, hogy a nemzeti oldal már az élet minden területén ott van, egyre növekszik erőben, számban, hatalomban. És reméljük, előbb-utóbb nem nemzeti oldalról beszélhetünk majd, hanem nemzetről.

Azonban, senki számára ne legyen kétséges: rengeteg még a tennivalónk. A magyarság kiirtása a mai napig több fronton is zajlik.

A nemzet egységes tudatának lerombolásával, a lélekben gyökeredző Emberi szétverésével megteremtették az alapot az ország, a nemzet fizikai szétverésére, megsemmisítésére. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás óta a legdurvább, legnyíltabb támadásokat élhetjük meg.

Nyíltan történik földjeink külföldiek kezére játszása, a magyar vidék élhetetlenné, és ezzel lakatlanná tétele. Az egykori független, önellátó és a városokat is élelmező büszke parasztság zsellérré, panellakó nyomorulttá züllesztése. És most eszi mindenki az olcsó, gagyi, sőt, sokszor mérgező import élelmiszereket.

Földönfutóvá tesznek egy egész nemzetet. Mit ér a nemzet föld, ország nélkül? A mai napig egy kormányban sem volt meg a politikai akarat, hogy megvédjék a magyar földet, sőt, nyíltan nemmel szavaztak a Jobbik földvédelmi próbálkozásaira.

Legendák keringenek a Kárpát-medence vízkincséről. Az édesvíz száradó világunk egyik legnagyobb értéke már most. Mégsem volt egy kormányban sem politikai akarat arra, hogy megvédjék, kizárólagos magyar tulajdonná minősítsék. Azóta vannak már francia vízközmű cégek, és vízkészleteket célzó nyílt ajánlatok. Csak idő kérdése, hogy a költségvetési hiány tömködése érdekében mikor kezdik eladni. És kinek.

De az egyének életének tönkretétele, az egyének megsemmisítése is rohamtempóban zajlik. A manipulatív reklámokkal azt sugallták, hogy nem is vagyunk emberek, ha nincs új autónk, új házunk, benne plazmatévével, és a nyarat, telet nem egzotikus tengerparton töltjük. De volt, akinek pusztán a lét volt a tét, hogy lesz-e bármilyen fedél a feje felett. Az általános szegénység miatt pedig ezeket a vágyakat, szükségleteket csak hitelekkel tudták az emberek előteremteni. Devizahitelekkel.

Belehajszolták az embereket, hogy nyakig eladósodjanak. És aztán rájuk döntötték az egészet. Ezért most százával, ezrével veszítik el mindenüket, lesznek öngyilkosok a kilátástalanság miatt. Lehet itt akármilyen devizahiteles-mentő csomagról beszélnie a kormánynak, aki nem vak, az látja, hogy ezek semmit nem érnek a bajbajutott százezrek számára. Mi, valóban nemzeti politikusok hiába mondjuk a megoldást, csak felsőbbségük teljes tudatában legyintenek, hogy azt nem lehet, mert a bankok akkor kivonulnak, mert az EU akkor mit szól, mert a pénzvilág akkor elfordul majd. De meddig mehet ez még így?

A fiatalok számára pedig semmilyen más utat, kilátást nem hagynak, csak, hogy külföldön szerencsét próbáljanak. És többségében majd ott telepednek le, külhoni társat választva, gyermekeik pedig talán már a magyar nyelvet is alig beszélik majd.

Így menekülnek külföldre jó szakembereink a munkanélküliség és a nyomor szintű bérek elől, tudósaink, feltalálóink a szellemi enyészet elől: hogy más nemzet számára dicsőséget és gazdasági előnyöket szerezve értelmet kapjon munkájuk.

És ne feledjük az időseket sem, akikről a lassan nem is létező egészségügyi rendszernek kell gondoskodni, hogy lehetőleg sokáig ne jelentsenek már terhet a társadalombiztosítás számára.

Ugye, senki nem csodálkozik azon, hogy a társadalom ésszel élő része százszor is meggondolja, hogy vállaljon-e így gyermeket, és ha igen, hányat? Létbizonytalanság, munkanélküliség, otthontalanság, a gyerekek számára egyre romló minőségű nevelés, oktatás, az egészségügyi biztonság romokban, a közbiztonság teljes hiánya, megaláztatás és kiszolgáltatottság munkahelyen, hivatalokban, a közüzemi szolgáltatókkal és igazságszolgáltatással szemben.

Persze, hát ez is a népirtás része. Az elüldözött, megtört, nyomorgó nemzedék helyébe nem lép majd új. És bevégeztetett.

És, természetesen, mindezt pont az EU könnyíti meg olyan hangzatos alapjogi direktívák képében, mint a munkaerő szabad áramlása, a tőke szabad áramlása, nemzetiségi esélyegyenlőség, az országok közötti egyenlő bánásmód biztosítása.

Mi ez, ha nem tudatos népirtás, egy nemzet földönfutóvá tétele, világba szétzavarása, egy ország felszámolása?

Még szerencse, hogy a magyarságnak van egy jelentős része, aki az élet fő értelmét mégiscsak a gyerekekben látja. Aki az után, hogy ésszel végiggondolta, végül a lelke és a szíve parancsa szerint dönt, és vállalja nem csak az első, második, de akár a harmadik, vagy többedig gyermeket is. És nem a plazmatévé értékrendjének átadásától érzi sikeresnek szülőségét, hanem ha tiszta szívű, gondolkodó, igaz magyar embert nevelnek a gyermekeikből. Övék a jövő!

És valójában, talán pont ez mind, együtt rázta, ébresztette fel bennünk a mélyen szunnyadó embert, magyart. Szentül hiszem, hogy a nemzet valójában már túl van a holtponton, már épül, gyarapszik, erősödik. Csak, még nem elég ahhoz, hogy az országot megmentse. De egyre gyorsuló ütemben gyarapszik, egyre többen térnek magukhoz, és érzik azt, valamit tenniük kell. És ezért vagyok én biztos a sikerben, még ha idejéről, és az addig szükséges áldozatokról fogalmam sincs.

Végül, engedjétek meg, hogy megemlékezve a pozsonyi csatáról, és hallgatva a korábbi felszólalásokat, egyben a háláról, köszönetről is beszéljek.

Amit őseink, elődeink iránt érzek, legyenek megénekelt hősök, vagy névtelenül elhullott százezrek, milliók. Akik vérüket, életüket, személyes jövőjüket, hírnevüket áldozták fel, és számtalan harcot vívtak azért, hogy mi most itt állhassunk. Magyarországon, magyarként. Kilátástalan helyzetekben, sokszoros túlerővel szemben, nem ritkán szinte az egész világ ellenében, aljasságoktól gáncsolva, bizony még saját soraik közt is árulókkal. És eközben is képesek voltak emberek maradni – ez az igazi nagyság, az igazi erő és hatalomtudat.

Mikor a nemzetek legtöbbje már feladta volna, minket, magyarokat, mindig vitt tovább valami, megpróbálni és hinni a lehetetlent, bízni Istenben.. Megjegyzem, nem kevés nemzet süllyedt el a történelem tengerében, mert bennük nem volt meg mindez. De mi itt vagyunk.

És hát, hűen ezeregyszáz éves történelmünkhöz, újra a megmaradásért küzdünk. Sokszor úgy látszik, ismét szinte az egész világgal szemben. Ármány és aljasságok ellenében. Soraink közt újra és újra árulókkal, vagy árulóvá lett egykori bajtársakkal. Mert mindenki megmérettetik! És ki-ki gyengének találtatik.

De minden csalódástól, minden fájdalomtól csak egyre elszántabbak leszünk. Mert mi ilyenek vagyunk. Talán ezért kapunk ennyit a nyakunkba, mert a Jóisten jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, és tudja, hogy mi kell ahhoz, magunkhoz térjünk. A növekvő kétségbeesés adja meg az erőt minden további lépésünkhöz, és néha keserűségben, de szüntelenül reménykedve küzdünk a magyarság szebb jövőjéért. Sőt, a jövőjéért. Mert tudatosan, vagy ösztönösen, de mi, magyarok, mindannyian hiszünk az isteni igazságban és oltalomban. Hiszen, mi sem bizonyítja jobban annak létét, minthogy még mindig itt vagyunk…!

Én csak azt kérem, mindenkitől, tegye továbbra is azt, amiről úgy érzi, az az ő dolga ebben a küzdelemben. Család, hagyományok, kultúra, gazdaság, politika, jótékonyság, közösségépítés, és még ki tudja, mennyi mindennel lehet építeni a jövőt, segíteni a küzdelmet. Mindannyian ott harcolunk, ahol úgy érezzük, a legtöbbet tudjuk tenni. Nincs fölösleges áldozat, amit utólag sajnálni kellene, nincs kútba esett erőfeszítés. Mert minden apró mozzanat, minden pici lépés előrevisz. Minden újabb ébredő, gondolkodó emberrel növekszik a sereg, minden egyes segítő összefogás erősíti a széthullott közösségeket, minden egyes megszületett magyar gyermek egy újabb reménysugár a jövőre, a megmaradásra.
Tudjátok ti is, hogy nagyjából a rendszerváltás környékén milyen felfogásból, milyen lelkiségből, milyen nemzettudatból, honnan indultunk. Tulajdonképpen a nemzet tetszhalott állapotából. És látjátok, most hol vagyunk. Hányan vagyunk már az igazi nemzeti oldalon. Már valódi életformává vált magyarnak lenni, amit százezrek élnek meg immár a mindennapokban is. És abban, hogy ma már itt vagyunk, minden nemzeti oldali szervezetnek része volt, legyen politikai, kulturális, hagyományőrző. Mindegyik végig küzdötte a maga harcát, betöltötte szerepét a történelemben. Mert a legapróbb, jelentéktelennek tűnő előrelépés is kellett ahhoz, hogy mostanra idáig érjünk. Ezért nem lehet senki munkáját, erőfeszítéseit elvitatni, lebecsülni.

Igen, valóban, az anyagi világ, a puszta financiális lehetőségek, biztonság sokkal rosszabbak, mint 22 éve. De aki e szerint értékeli a magyarság sorsának alakulását, az még nem ébredt fel. Ugyanis ezeket a dolgokat sokkal könnyebb rendbe tenni, mint a fejekben lévő gondolatokat. Ha azok rendben lesznek a nagy többségnél, akkor az ország gazdasági felemelkedése sem várat majd magára. Minden népnek olyan vezetői vannak, amilyeneket megérdemel.

Hát, mindenki, a saját fegyvereivel, továbbra is harcoljon azért, hogy többre hivatott magyarságunk ismét büszke nemzeté válva, méltó vezetőkkel az élén, mint erős, független ország, példaként állhasson a világ előtt. Higgyétek el, hogy mikor mi már mindent, tényleg mindent megtettünk, ami rajtunk múlik, akkor megkapjuk azt a hiányzó, szükséges isteni segítséget, ami a sikerhez kell még.

És majd hadd lássák irigyeink, ellenségeink: a Szent Korona és Mária országa, a tudás történelmi nemzete, a magyarság, hamvaiból is újjá éledve, ismét lerázta magáról az istentelen rabigát!

Adjon az Isten szebb jövőt!

Forrás: Barikad.hu