Naplóbejegyzés

Budapestet 1990 óta egy Demszky Gábor nevű ember irányítja. Illetve a mögötte álló balliberális tömb, amelynek egy része a homályban marad, másik része pedig a nyílt színi politizálás keretei között az SZDSZ és az MSZP soraiból kerül ki. Azóta eltelt húsz év. Húsz év alatt ezt a gyönyörű fekvésű metropoliszt olyan világvárossá lehetett volna varázsolni, amely a milliós lélekszámú nagyvárosok multikulturális auráját sikeresen ötvözhette volna azzal, hogy Budapest mégiscsak a magyarok fővárosa. Ehelyett ma van egy bűzös, mocskos, veszélyes és élhetetlen nagy lepény itt a Duna két partján, amelyről szinte ordít, hogy nincs igazi gazdája, de van megannyi tolvaja és gazembere. Az ember szíve elfacsarodik, amikor leszáll az este, és a sötétben – amely jótékonyan fedi el a nappali valóságot – pompázik ez a gyönyörű város. Most talán itt az ideje, hogy ne csupán elfacsarodjon a szívünk, de igyekezzünk érdemi változást is elérni a mi fővárosunkért. Budapest ugyanis a miénk, magyaroké.

Először is szeretném még egyszer megköszönni azt a sok-sok üzenetet, bátorítást, amelyet születésnapom alkalmából kaptam Tőletek. Nagyon jól esett, hogy ilyen sokan gondoltak rám. Többen kérdezték, hogy volt-e időm a nyáron pihenni, úgyhogy szeretném elárulni: igen, egy hetet volt szerencsém nyaralni a feleségemmel és a kisfiunkkal. Bulgáriában voltunk, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok, nagyon szépen kiépült, olcsó árak, finom ételek és kellemes tenger. Sajnos az utolsó nap Benedek benyelt egy balkáni vírust, amitől hányt és ment a hasa, ami aztán a páromon, rajtam, majd itthon édesanyámon és anyósomon is átfutott.

A Jobbikot mélyen megrendítette az Afganisztánban szolgáló magyar katona halála, valamint három társa életveszélyes és súlyos sérülése.  Részvétünket fejezzük ki az idegen országban elhunyt magyar katona családjának, és együtt érzünk a bajtársakkal.

Reméljük, hogy a jövőben nem fordul elő hasonló tragédia, s ennek érdekében a kormány elfogadja a Jobbik afganisztáni csapatkivonásra vonatkozó javaslatát.

Vona Gábor - a Jobbik elnöke és frakcióvezetője

Gyöngyösi Márton - a Jobbik frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke  

Az elmúlt 10 napban a Jobbik 9 megyei választmányi ülésén vettem részt. Örömmel tapasztaltam, hogy az elmúlt évek emberpróbáló csatái, a sok-sok áldozatvállalás után csapataink továbbra is nagyon jó harci állapotban vannak. Természetesen - mint mindenhol - nálunk is vannak konfliktusok, problémák, nehézségek, de amit a saját szememmel láttam, az az volt, hogy mindezek mellett, sőt, inkább felett bennünket jobbikosokat továbbra is a hit és az erő jellemez.

Ne vegye senki melldöngetésnek, de a magyar politika legnagyobb csodája nem az volt, hogy a Fidesz 8 évnyi semmittevés után ügyesen használta ki az emberek csalódottságát és szerzett 53%-ot, hanem az, hogy mindenek és mindenki ellenére a nemzeti oldal közel egy millió magyart állított maga mellé. És nagy örömmel és megnyugvással tölt el, hogy ekkora küzdelem után még mindig ég bennünk a tűz.