Naplóbejegyzés
Orbán Viktor bejelentette, hogy Matolcsy György lesz az MNB elnöke.
Várható döntés volt, de mivel a kormányfő már többször okozott meglepetést, így nagy volt a várakozás a politikai és pénzügyi körökben.
Véleményem szerint kettős motiváció áll a választás mögött.
Egyrészt a választási kampányba nehezen lehet belemenni Matolcsyval, akinek gazdasági minisztersége kudarcos.
A recesszió, a belső fogyasztás csökkenése, a beruházási kedv gyengülés és a munkahelyteremtés kudarca mellett egyedül a megszorítások árán kivívott és nagyon bizonytalan költségvetési egyensúlyt tudja felmutatni, ezzel pedig kampányt nyerni nem lehet.
Meg kellett tőle szabadulni, és ahogy az lenni szokott felfelé buktatták. A másik motiváció pedig a lojalitással kapcsolatos.
Az egyik szélsőséges baloldali portálon adott interjút Karsai László történész, amelyben azon kesereg, hogy a bölcsész egyetemisták nemzeti gondolkodásúak, nagyrészt jobbikosok.
Az én nevemet is többször megemlíti, rendre negatív kontextusban, ami nekem megtiszteltetés, ha ő mondja.
Csak néhány idézet:
"Ezen belül is, akik ma a bölcsészkarra mennek, mindennek a legalja."
"Ezek a fiatalok pedig csak nagy jóindulattal nevezhetőek félműveltnek."
"Ma az oktatói kar egy része nyíltan irredenta, a fiatalabb tanárok jelentős része beállt a konzervatív-kereszténynek nevezett kurzus mögé."
"Ennek ellenére ezeknek a diákoknak egy része végül tanár lesz, és úgy terjesztik a szélsőséges nézeteiket, mint a rák."
"A magyar társadalom nem érzékeny a demokráciára, nem érdekli ez az egész. Ha valóban Trianon a létezésünk alapkérdése, akkor igaza van Vonának, aki azt vizionálja, hogy néhány éven belül polgárháború lesz Romániában, Magyarország pedig fegyveres segédletet nyújt majd székely testvéreinek."
A jelenlegi Magyarországon nagyon sok olyan hivatás van, amelynek anyagi és erkölcsi megbecsülése jóval alatta van a megérdemeltnél.
Ezek közé tartoznak az ápolók is.
Azok az emberek, akik betegségünkben állnak mellettünk, amikor a legkiszolgáltatottabbak vagyunk, amikor a legjobban segítségre szorulunk.
Aki ismeri az ápolói munkát - én egyetemistaként fél évet társadalmi munkában kipróbáltam -, az tudja, hogy nem egyszerű a napi lelki megterheltség mellett újra és újra derűvel és szeretettel munkába indulni.
Különösen akkor, ha az ember úgy érzi, a politika mostohagyermekként tekint rá.
A minap érkezett hozzám a Magyar Ápolási Egyesület levele, amelyben azt javasolják, hogy a szakmájukban dolgozók érdekeinek és megbecsülésének elősegítése céljából nyilvánítsa az Országgyűlés február 19-ét a Magyar Ápolók Napjának.
Tegnap Tiszafüreden és Kenderesen is zsúfolásig telt lakossági fórumok fogadtak, amelyet nagyon köszönök.
Kenderesen kifejezetten a közbiztonság erősítése szerepelt a napirenden, és elmondtam, hogy a helyieknek maguknak is tenniük kell a nyugalmukért.
Nem várhatunk arra az államra, amely jelen pillanatban súlyos gondokkal küszködik.
A törvények maradéktalan betartásával, a hatóságokkal és az önkormányzattal való együttműködés keretei között, a rendelkezésre álló helyi programok alapján minden olyan településnek meg kell szerveznie önmagát, ahol az együttélési problémák elviselhetetlenné váltak.
