Hírek

VONA SZERINT A VÁLASZTÁSNAK VAN MÉG EGY OLYAN SÚLYOS TÉTJE IS, AMELYRE NEM IS GONDOLNÁNK

Az áprilisi választás előtti utolsó nagyobb értelmiségi találkozóját tartotta Vona Gábor szerda este Budapesten. A 2015 óta évente megrendezett Disputa elnevezesű rendezvény idén még messzebbre mutatott, mint eddig valaha. A Jobbik miniszterelnök-jelöltje olyan kérdéseket feszegetett, amelyeket minimum nem mernek más politikusok, pláne nem kampányban. Ettől a bátorságtól volt azonban exkluzív a beszéde.

"Orvos, közgazdász, energetikai szakértő, diplomata, agrármérnök, színművész, operaénekes, adószakértő, egyetemi oktató, médiaszakember, vállalkozó, jogász, író és még sok egyéb nélkülözhetetlen tudású és kapcsolatrendszerű, kiváló ember van itt közöttünk" - ezzel a felsorolással nyitotta meg Szávay László a rendezvényt. Mint fogalmazott, a Jobbik nemcsak megnyerni szeretné a választást, de bizonyítani azt is, hogy alkalmas a kormányzati szerepre. A Disputa minden évben ennek egyik bizonyítéka. Ezúttal több, mint kétszáz értelmiségi hallgatta végig, majd vitatta meg Vona Gábor rendhagyó előadását.

A Jobbik miniszterelnök-jelöltje azzal kezdte, hogy nem fog aktuálpolitikai kérdéseket feszegetni, és nem is programbemutató beszéddel készült. Annyit azért megjegyzett a választások vonatkozásában, hogy úgy érzi, a Fidesz vesztét az a politikai karantén fogja okozni, amelyet az a szavazótábora köré épített. Ismeretes, hogy a legnagyobb kormánypárt évek óta csak és kizárólag a saját táborát erősíti, hergeli, különíti el más pártok táboraitól, ugyanakkor ami így az erőssége, könnyen lehet a gyengesége is, hiszen fokozott ellenzéki mozgósítással legyőzhetővé válik. Az összefogás vonatkozásában leszögezte továbbá, hogy nem a pártok megegyezésén múlik a kormányváltás, hanem a magas választási részvételen és az emberek bölcsességén. 

A beszédének lényege azonban ennél jóval messzebbre nyúlt. Felvezetőjében kiemelte, hogy a kormány által meghonosított politika aljas és egybites lett, képtelen távlatos, komplexebb témák megvitatására. Miközben a valóság sokkal összetettebb, mint ahogyan azt a kormányzati propaganda mutatja. Az ő célja pedig az volt most, hogy olyan kérdésekről beszéljen, amelyek a XXI. századi Magyarországot, a jövő kormányait fogják cselekvésre, gondolkodásra kényszeríteni. Mint fogalmazott, sok esetben kérdéseket tesz most csak fel, nem akarja és nem is mindig tudja megválaszolni azokat. Hét olyan témakört jelölt meg, amely mentén gondolkodásra, vitára kérte a jelenlévőket. 

Az első a valódi biztonság kérdése. Felvetette, hogy vajon tényleg keresztény-muszlim ellentét áll-e a bevándorlás problémája mögött, és vajon azok, akik ebben gondolkodnak, mit kezdenek majd az Afrikából meginduló keresztény milliókkal. Szerinte ez nem vallási kérdés, római katolikusként is úgy gondolja, hogy nem szabad keresztény milliókat befogadnunk, hanem a problémákat helyben kell megoldani, a nagy kulturális régiókon belül kell megoldást találni. Ha például egy európai országból kényszerülnének menekülésre tömegek, akkor európai országokban kell nekik segítő kezet nyújtani, de ha afrikai országokból, akkor afrikai országokban. Arról is beszélt, hogy a migrációt nem szabad felhasználni politikai eszközként. Nemcsak azért, mert ez aljas trükk, hanem mert nemzetbiztonsági kérdést is felvet. Orbán szerinte a tűzzel játszik, amikor a csendes cselekvés helyett harsogva felteszi Magyarországot a terrorizmus térképére. 

A valódi demokrácia helyreállítása volt a második fő terület, amely kapcsán kérdéseket fogalmazott meg. Felvetette, hogy a mai demokráciák a tömegekre épültek, viszont a XXI. században könnyen lehet, hogy a technikai fejlettségnek köszönhetően nem lesz szükség a tömegekre. Eltűnhetnek a tömegdemokráciák társadalmi és gazdasági alapjai. Emellett azt is pedzegette, hogy van-e Magyarországon demokratikus kultúra. Vajon szervesen, belőlünk fejlődött ki a demokrácia, vagy kívülről kaptuk? Szerinte meg kell teremteni a demokráciára való igényt, amely megakadályozhatja, hogy leépítsék azt. Ehhez részben kapcsolódva felidézte, hogy a mindenkori miniszterelnököt elmeorvosi vizsgálatnak is alá kellene vetni, ahogyan azt sok más szakmában is megkövetelik, valamint ismét elmondta a Max8 nevű javaslatát, amely szerint egy kormányfő legfeljebb nyolc évig lehessen tisztségben. Ez szerinte azért is fontos, mert a csúcsvezetői pozícióban eltöltött idő és a valósággal való kapcsolat fordítottan arányos. 

A korrupció felszámolása kapcsán kifejtette, hogy bár az európai ügyészség mellett van, elismeri, hogy vannak kockázatai. Előfordulhat, hogy valóban nemzetközi erők megpróbálhatnak beavatkozni a magyar belpolitikába, ugyanakkor szerinte nagyon egyszerű a megoldás, nem kell korruptnak lenni, és akkor jöhet bármilyen vizsgálat bárhonnan. A korrupciót egyébként lassan ölő méregnek nevezte, amely eljut a magyar társadalom szöveteibe is, és elülteti ott az opprtunizmust, az amoralitást és a machiavellizmust. Szerinte már az oktatás legalsóbb szintjein azt kellene belenevelni a gyermekekbe, hogy a korrupció elfogadhatatlan. 

A versenyképesség erősítése kapcsán beszélt az oktatás megreformálásának kérdéseiről is. Elmondta, hogy az ő generációja az utolsó, amelynél még működött az írásbeliségen és szóbeliségen alapuló oktatási rendszer, és bár számára mindig szimpatikus volt a poroszos oktatási módszer, be kellett látnia apaként is, hogy mindez ma már elavult. A technikai fejlődés miatt forradalmi változások történtek a gyermekek életében, miközben az oktatási rendszerünk nem a jövőre, hanem a múltra készíti fel a diákokat. Egy hatodikos gyermek apjaként a korábbi oktatási elvei felett győzött az apai aggódása. Szerinte meg kell találni azokat a módszereket, amelyekkel a diákok számára élvezetessé és valóban hasznossá lehet tenni a tanulást. Leszögezte, hogy nem csupán azért túlterheltek a diákok, mert sok órájuk van, hanem mert nem igazodik az életükhöz az oktatási rendszer. Ahhoz pedig, hogy ezen változtatni lehessen, egy olyan kormányra van szükség, amely nem olyan analfabéta a jövőhöz, mint a Fidesz.

Az elvándorlásnak is külön blokkot szentelt. Elmondta, hogy bármennyire is fájó kimondani, sokan nem fognak hazatérni azok közül, akik kimentek, még akkor sem, ha sokkal élhetőbb lesz az ország. Szerinte fontos lenne, hogy a mindenkori kormánynak legyen diaszpóra-stratégiája, foglalkozzon a kivándorolt magyarokkal, erősítse meg a lelki kapcsolatot velük, ne mondjon le róluk. Kiemelte az e-szavazás bevezetésének a fontosságát is, amellyel szintén erősíteni lehetne a köteléket, és amellyel kapcsolatban benne is vannak aggodalmak, ugyanakkor Észtországban tízéves tapasztalat áll rendelkezésre. 

A nemzetközi kapcsolatok helyreállításának fontosságára is felhívta a figyelmet. Az ismert geopolitikai helyzetünk figyelembe vételével kellene szerinte megalkotni Magyarország Európa-tervét, a külkapcsolatokat a megfelelő rugalmassággal és szilárdsággal kiépíteni, valamint helyreállítani a kultúrdiplomáciát. Mint fogalmazott, tisztában van vele, hogy a legtöbb nemzetközi megegyezés üzleti alapú, ugyanakkor rendkívül fontosnak tartja a kultúrdiplomáciát, amelyet kevésbé befolyásolnak a változó érdekek. 

Végül a társadalmi együttműködés erősítéséről ejtett szót. Kiemelte az önkéntesség fontosságának a terjesztését, amely szerinte jelenleg nincs kellő súllyal jelen, miközben el kell ültetni az emberekben a - bár elcsépelt, de igaz - mondást, hog adni jó. Feltette ugyanakkor azt a kínzó kérdést is, hogy vajon közösségi lény-e a magyar. Létezik-e vajon a turáni átok, hogy két magyar három felé szaladna? Kijelentette, hogy ő nem hisz ebben. Szerinte a hét vezér mítosza is azt mutatja, hogy képesek vagyunk az összefogásra. A társadalmi együttműködés megerősítésében viszont kiemelte a politika szerepét is. Mint fogalmazott, nem szabad, hogy haszonelvűségből a politika a törzsi logikára építsen. Szerinte ennek megítélése dönti el, hogy valaki politikus vagy államférfi. 

A Jobbik miniszterelnök-jelöltje szerint sorsdöntő az, hogy képesek leszünk-e a másik politikai közösségre úgy gondolni, hogy ugyan máshogy gondolkodik, de milyen jó, hogy van, hiszen meg lehet vele vitatni, hogy kinek van igaza. És hogy ebben a vitában fog kikristályosodni, kiizzani a valódi megoldás, a jó megoldás, a konszenzus. Előttünk áll, nyitott kérdés, hogy ilyen nemzetté váljunk a XXI. században, ilyen közösséggé. Abban a században, ami őrülten nehéz kihívások elé támaszt, és amely miatt nem engedhetjük meg "ezt a politikai színvonaltalanságot, intellektuális szuhanást és elaljasulást, amit a politika képvisel, és amely szépen lassan szivárog le a társadalmi szövetekbe". 

Vona Gábor a beszédét azzal zárta, hogy április 8-án arról is döntünk, hogy a társadalmi szövetekbe mi szivárogjon le, azok mit szívjanak magukba.

"Ezt az áporodott, ósdi, múltba forduló, de a maga módján egyébként nagyon hatékony és ördögi politikát választjuk, vagy Magyarországon megjelenik a frissesség, a gondolkodás öröme, a szabadság élménye, az egymásra való nyitottság élménye.

(Forrás: Alfahír)

A vasárnapi választások igazi tétje nem a bevándorlás, hanem a kivándorlás - interjú Vona Gáborral

Azt gyanítom, meglepetés fog születni, ugyanis a korábbi Fidesz-szavazóknak az a része, amelyik valóban fontosnak tartja a polgári és konzervatív értékeket, el fog fordulni ettől a kormánytól, amely páros lábbal tiporja tetteivel a csupán a szólamok szintjén hangoztatott elveket. Van egy olyan érzésem, hogy a Fidesz szavazóbázisának jelentős része képtelen megemészteni, hogy az általuk támogatott párt lényegében szétlopta az országot – mondja Vona Gábor, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje.